"Az igazi munka mindig idebenn zajlik. Azokban az apró kis szürke sejtekben - erről soha ne feledkezzen el, mon ami. Az apró szürke sejtekről."

Hercule Poirot az irodalomtörténet egyik legkiválóbb detektívje, egyúttal a legkönnyebben felismerhető is. Kifinomult szokásai, alázatának teljes hiánya, bajusza, melyre oly büszke. Összesen 34 regényben és 55 elbeszélésben szerepel. Poirot külsején sokat élcelődtek a regényekben, de ő mindig csak mosolygott rajtuk. Múltját gyakran emlegeti, belga származására rendkívül büszke (meg is sértődik, ha fanciáűnak nézik). Tudjuk, hogy egyetemre járt, s klasszikus műveltségéhez nem férhet kétség. Felnőtt korában a brüsszeli rendőrségen dolgozott, s ebben az időben találkozott Japp főfelügyelővel is. 1904 táján hagyja abba a rendőrségi munkát, és magánnyomozóként folytatja. Európai hírű detektívvé növi ki magát. Arthur Hastingsszel az első világháború előtt találkozik. Miután a németek elfoglalták Belgiumot, Poirot Angliába menekül, Styles St. Mary-be, ahol Hastingsszel összetalálkozva megoldják első angliai esetüket, melyet A titokzatos styles-i eset c. könyvben olvashatunk el. Hastingsszel még nagyon sokáig dolgoznak együtt, közös irodát nyitnak Londonban. Később Poirot visszavonul, de mint egy "primadonna", aki évente megszervezei utolsó visszatérését, ő sem hagyaj tényleg abba a munkát. Poirot egyész életében kivülállónak érzi magát Angliában. Haláláról beszámol a New York Times 1975. aug. 6-ai száma: Hercule Poirot meghalt; a híres belga mesterdetektív nem nyomoz többé!

Szokásai: