Ezután egy hosszabb alkotói válság következett. 1928-ban ért véget a válás, melyet Agatha vízválasztónak tekintett baráti körének tekintetében. Akik hűek maradtak, tagjai lettek a HKR-nek (Hűséges Kutyák Rendje), akik elhagyták a Patkányok Rendjébe sorolta. 1928-ban ellátogatott a Közel-Keletre, az Urban folyó meletti ásatásokra. Második látogatása alkalmával ismerte meg Max Mallowant, a 26 éves régész asszisztenst. 1930. szeptember.11-én keltek egybe, s házasságuk Agatha élete végéig tartott. A szerzőnő magánéletében Mrs. Mallowan volt, írónőként megtartotta az Agatha Christie nevet. Miközben férjének segített az ásatásokon, folytatta az írást, s évente kb. egy regényt adott ki. A jövőre is gondolt, hiszen ekkor írta meg Poirot és Miss Maprle utolsó eseteit is, (A függyöny, Szunnyadó gyilkosság), melyeket későbbi kiadásra szánt (1944), abban a tudatban, hogy később még lehet neki írói válsága. (mint válása miatt) Lánya Rosalind hozzáment Hubert Prichardhoz, aki 1944-ben elesett. Unokája: Mathew Prichard, 1943-ben született. Agatha imádta unokáját, s rendszeresen tiszteletpéldánykoat küldött neki, nekiadta Az egérfogó szerzői jogait. Rosalind 1949-ben újra férjhez ment. Agatha színdarabíróként is jeleskedett: Feketekávé (1930), Tíz kicsi néger (1940), Gyilkosság a paplakban (1930), stb. 1956-ban kitüntették a Brit Birodalmi Lovagrend CBE fokozatának női megfelelőjével, 1971-ben II. Erzsébet királynő a brit Birodalom Dame címmel együtt járó lovagi rangját adományozta neki. Két utolsó regénye: 1972, Az elefántok nem felejtenek, 1973 A sors kapuja. 1975-ben adták ki a Függönyt, s a Szunnyadó gyilkosságot. 1976 január 12-én hunyt el. (Max Mallowan két évvel később halt meg.)

Zártkörű temetése volt, s sírkövére Edmund Spenser Tündérkirálynőjének ét sorát vésték rá:

"Robot után pihenés, viharból réve ért hajó,

Háború után béke, élet után halál - az a jó"